CIPRUS 2005
Constantinos Christoforou - Ela, Ela (Come Baby)
Eredmény:
Előndöntő: - // Döntő: 18. hely, 46 pont
Az exhibicionista görög-ciprusi csávók Eurovízión nem adnak alább ebből a jellemvonásukból, és imádnak arról énekelni, hogy van egy nő, aki bizonyára őket akarja, hisz ők félistenek. Feszülős ruhákban táncolnak valami nagyon zs-kategóriás mozdulatsort, és általában a szövegük a realizmus intervallumán egyszerűen értelmezhetetlen, egy 5. osztályos diák, aki két hete kezdte az angolt tanulni igényesebb puncimágnes szöveget tudna kiizzadni magából. Ennek a fenti intrónak a legeslegjelesebb képviselője a Görögországból szalajtott Sakis Rouvas, aki 2009-ben a teljesség kedvéért már annyira magamutogató akart lenni, hogy egy pár számmal kisebb pólót öltött magára a cél érdekében, hogy nyugalmi helyzetben is látszódjon valami a testéből. Ezen szélsőséget leszámítva a felvezetett kategória jeles képviselője Constantinos is. A szám legelején indul a görög folk, majd megjelenik a társaság akik az elkövetkezendő 3 percben arra hivatottak, hogy szórakoztassanak minket. Mindenki megérdemel egy esélyt, csapassátok ! Rögtön valami hiper-nevetséges kezdő koreográfiával indítunk, a felkarjaikból 'v' betűt formának és ezt forgatják meg kétszer. Aztán még valami kis karmozgatás és előre jön a brigád, ott is mozognak és utána mint akik jól végezték dolgukat, hátra mennek. Na jó, én türelmesen várok. A csajszik forgatnak valami gigantikus tükrös felszínű építőkockákat, a háttérben fém hordók, jesszumpepi. Az egyik csaj elkezd 'illájláá-illájláá'-zni két paplanhuzattal a karjain, majd jön Constantinos két jenga között, és elkezd énekelni. A ciprusi szöveg 2005-ben sajnos mondanivaló nélkül maradt, a lényeg annyi amit az elején mondtam: a csávó az isten, a nő meg menjen oda hozzá, mert úgy is őt akarja, kit mást. Elképesztően vicces az akcentusa, illetve az, hogy a téglák közül hogyan megy előre. Nagyon előző korszakbeli HelyiMenőCsávó módjára sikerült abszolválni, lehet 2005-ben már ez nem volt divat, és akkor még odaédesgeti a kamerát, itt végem volt. Övcsatfogós páros lábbal előreugrálós koreográfia is megjelenik a refrénben, mindjárt annál a klasszikus esetnél tartunk, hogy olyan szar, hogy már szórakoztat. De csak mindjárt. A refrén után a félisten beáll háttal a téglák közé, majd amíg két táncos csávó eltolja azt két irányba, addig Constantinos folyamatosan igyekszik azt imitálni, hogy a két hapek nincs ott, ő akkora telepátiamester, hogy a puszta kezével eltolta őket, úgy, hogy hozzá sem ért. Nyilván háttal kell ezt, hogy látszódjon a görög abc negyedik betűjére formált félisten teste. Nem is tudom hányadik ikszdét dobtam már és csak a szám félénél járunk. Jön megint az 'illájláá-illájláá' majd ugyanez a csaj egy fehér botot dob Constantinos kezébe, végre, gondoltam, lesz itt újítás a koreográfiában. Őőő, nem. A botot körbetáncolja meg emelgeti különböző szögekben, még csak nem is látványos. Körülbelül azt tudom elképzelni, hogy a nicosiai felnőttképzési központban éppen másodévessé lett koreográfus okj-s palánta lett a szerencsés nyertese a színpadi mozgás megkomponálásának. Jön a verse, ami kb. 10 szóból áll, többek között az egyik sor az, hogy "Ela is the word for action.". Maradjunk annyiban, hogy ráhagyom és továbbmegyünk. Megint a refrén jön, most a bot mellett fogja az övcsatját és ugrál, majd sokatmondóan kettétérdeli a biztosan acélból lévő botot, de egy ilyen félistennek talán a gyémánt puszta kétténézése sem okozhat fizikai megpróbáltatást. Aztán hirtelen egy olyan zenei éles váltás jön, hogy azt se tudtam mi van. Mjad rájöttem, hogy a görög-ciprusi muzsikusok imádnak beiktatni valami instrumentálisat, hogy tánccal kápráztassák el a népet. Na ez itt olcsóra sikerült, a csávó kitartott karokkal forog körbe, hagyjuk is, nem sértek most meg senkit (durvábban). A nők a háttérben meg a kettéütött botokkal dobolnak a hordókon, de LÁTHATÓAN hozzá se érnek az ütők a hordókhoz. Itt lett sok a szám. Szerencsére ezután egy refrén van, meg az, hogy az énekest a két másik felsegíti két hordóra és ez a záró kép. Ez nem minőségi szórakoztatás sajnos. Még el sem mondtam amúgy azt sem, hogy a csávónak természetesen semmi hangja nincs, hozzá tartozik. Érzik a dalon a definiálhatatlan olcsóság szaga, nincs mit ezen ragozni. 8/8
CIPRUS 2006
Annet Artani - Why Angels Cry
Eredmény:
Elődöntő: 15. hely, 57 pont // Döntő: -
2004-ben Ciprus fennállásának egyik legjobb eredményét érte el, 5. helyet egy erős balladával. 2005-ben egy görögös alapra helyezett olcsó nevetséggel a döntő utolsó harmadában végeztek. Jött a bevett Eurovíziós elmélet: ha olyat küldenek amivel jót értek el, akkor megint jót fognak elérni. Ez a taktika amúgy az esetek 90%-ban besült, de úgy volt vele mindenki, hogy meg lehet próbálni. 2006-ban Ciprus egy balladával vágott neki a versenynek, görög motívumok nélkül, kicsit bekeményítve. Egy egészen jó hangú énekesnő előadásában, hogy minden megfeleljen a 2004-es paramétereknek. A görög közönség öröméljenzésével kezdődik tezsvíreik 2006-os előadása, majd megjelenik a sárgába öltöztetett Annet és elkezdi a dalát. Egy teljesen klasszikus balladáról van szó, lassan indul, az első refrén erősebb, utána marad a szint és a végén hatalmas haldoklásba megy át a produkció. A téma az, hogy szomorkodunk egy kicsit. A színpadon amúgy nagyon helyesen csak annyi történik, hogy áll az énekesnő elől, és az 5 vokalista hátul egy emelvényen, különböző magasságokban. Egyébként minden rosszindulattól mentesen, szépen szól a dal, sikerült elkerülni azt a hibát, hogy olyan vokált válogassanak össze, akik leéneklik az énekesnőt. Annet erőteljes hangja robban a végén (bár robbanhatna nagyobbat is), és pont annyira cseng szépen az elején amennyire kell, bizonyára nem ma kezdte a szakmát. A legtöbb bajom amúgy a nótával tényleg az, hogy elég középkategóriás ballada, szövegében ugyan túlmutat egy átlagos Eurovíziós balladáén, de valahogy mégsem ragadott meg igazán. Többet nem is igazán tudok róla írni, nem rossz végső soron, a vége egy kicsit leesett nálam, de örülök, hogy 2005-ön sikerült felülemelkedni. 5/8
CIPRUS 2007
Evridiki - Comme Çi, Comme Ça
Eredmény:
Elődöntő: 15. hely 65 pont // Döntő: -
Nicosia újat szeretne, a balladával legutóbb befürödtek, kell valami más. Mit ad Isten, a Lordi nyert 2006-ban, energikusabb, zúzósabb netalántán rockosabb számokat kell küldeni, ezt diktálja a trend, úgy látszik. Ebben a muzsikában van minden: gépi zene, gitárzúzás, egy énekesnő, akinek szerelmes vagyok a hangjába (az ilyen hangokkal engem meg lehet vásárolni könnyedén). A produkció nyitánya a háttérben a ledfalon görög motívumok, majd kezdődik a gépi muzsika, és az énekesnő franciául(!) kezd énekelni, enyhe képzavar egy hellén ornamentumos háttér mellett, nem baj lendüljünk túl ezen, már megszokhattuk. Belekezd a refrénbe, jön egy kis energia, aztán mintha már gitárokat is hallanék a messzi távolban. Evridiki amúgy egy visszatérő fazon, a tekintete viszont egy kis őrültséget sejtet, olyan mereven, sziklaszilárdan néz, hogy rendesen meg tud ijedni tőle az ember. Harmadjára van Eurovízión, az előző kettő alkalommal mindkétszer a 11. helyig küzdötte magát, ebből ELÉG, ő TÖBBET akar. Amúgy a kezében szokatlan módon van a mikrofon: egy fél mikrofonrúdnyi méretű üvegbotra van erősítve, aminek nincs talpa, csak egy üvegbot. Jó kérdés, miért van ez így. A háttérben szorgalmasan zenél a banda, tudjuk, hogy nem ők csinálják, de azt szeretnék, hogy elhiggyük, sajnos ezzel már elkéstek. Közben pedig a görög csodák a háttérben a semmibe vesznek és egy kaleidoszkóp látványa köszön vissza a ledfalról, ami egy csapásra visszavált hellén faliszőnyegre amikor kezdődik a második, zúzósabb verse. Ezzel gyorsan végzünk, jön megint a kaleidoszkóp, Evridiki pedig furcsa mozdulatokkal tűzdeli meg az előadást. A ruhája egyébiránt elég eredeti, olyan mintha pár rongyból varrták volna össze, de a Gorbacsovéhoz hasonlatos foltot, ami neki a karján leledzik éppen nem takarta el semmi. Ez legyen a legnagyobb baj. Majd sötét, kuss, csak villózó fények vannak, Evridiki a feje fölé kapja a fél mikrofonállványt és amíg a kamera 180°-ban körbefordul körülötte ő jobbra balra tekereg vele meg pantomimezik. Pfű, megszólal a tiszta gitárhang, a háttérben a kaleidoszkóp barátunk hiper-űrsebességre kapcsol, epilepszia-veszély áll fenn. Közben a refrén éneklődik el, a gitáros koma pedig meg sem próbálja azt játszani a hangot egyáltalán ki nem adó gitárján, ami a stúdióból szól, így van haver, fuck the system ! Majd a ritmusba zúzás pillanatában szikra robban, kezdődik megint az energiafröccs, és a füstszőnyeg mögül Evridiki törtető tekintetét látjuk, aki egy kicsit még jobban bevadul a füstben, komolyan kezdek aggódni érte. Rövidebb kitartott hangokkal szakad vége hirtelen a számnak, és a legvégén az énekesnő egy extra epic elvetemült fejet vág. Ebben a bekezdésben egyébként annyit tisztázzunk így utólag, hogy az energia szó nem az ikszfaktor mentornyelvi értelmében van jelen, hanem azért, mert tényleg hatalmas energiák szabadulnak fel belőle, lehet rá tombolni mert ritmusos zene, egy kemény hangú énekesnővel, akin néha egész komoly bajok látszódnak, de szerencsére életben maradt az előadás végére. Azonban a céljával felsült, nem sikerült túlszárnyalni a 11. helyet, csak az elődöntő 15. helyéig futotta, ami kurvára méltatlan, engem személy szerint szórakoztatott, felspanolt ez a szám, szeret(t)em. 3/8
CIPRUS 2008
Evdokia Kadi - Femme Fatale
Eredmény:
Elődöntő: 15. hely, 36 pont // Döntő: -
Ejj, ejj, hát mi a francot küldjön ez a szerencsétlen ország ha Európának semmi sem jó tőle, maximum csak az elődöntő 15. helyéig. Úgy gondolták, szarnak bele, jöjjön az, ami az övék: vagyis nem csak az övék, mert a Big Brother Hellásznak is ez jutott, de testvériesen osztozkodnak. Görögös hangzású muzsikát dobott Nicosiában ismét a gép, miért is mutassák más arcukat, ha ők valójában görögök. Bölcs döntés, az Eurovíziót amúgy is arra találták ki, hogy minden ország mutasson egy adag saját kultúrát. Görögül is énekel a hölgy, megint jó pont. A színpad pedig elég mozgalmas, mint ahogy minden ciprusi megnyilvánulás, amelyik nem ballada. Kezdünk, megszólal a görög pengetős apparátus, körbemegy a kamera, asztalnál ül a főnökasszony (aki frizura terén meglehetősen Kleopátra királynőre van fazonírozva, Femme Fatale, végül is oké), megszólal a kicsit ködösebb, diszkrétebb hangja, miközben alaposan megszemlélhetjük azt a textilcsudát, amiben ő előad ma este: egy ezüstszínű legyező-galléros kabát. Eurovízió aranyszabály: akinek irreálisan hülye ruhája van és nem balladát ad elő, tuti le fogja dobni a textil felső rétegét. De ne szaladjuk ennyire előre, még feláll egy kicsit és miközben két markáns vokalista legény táncikál, ő csak szolidan lép egyet-kettőt ide-oda, majd a zene elkezd gyorsulni, de előtte gyorsan belibben mind a négy vokalista csávó, az egyik egy műgitárral röhögteti ki magát, mindez azért volt, hogy az énekesnő ne a kamerák előtt vesse le (!) a kabátot, csak ebben annyi volt a hiba, hogy mire odaért mindenki, hogy kitakarják őt, addigra már lekapta a kabátot és már nyújtotta is oda az oldalán lévő táncos-vokalista komának. Majd utána a kamera gyorsan a gitárra fókuszál, de már késő. Na sebaj. Elindult a ritmusosabb része a számnak, kitör az énekesnő a férfiak gyűrűjéből egy narancssárga fűszoknyás ruhában, amit egy hatalmas fekete öv szorít a derekánál. A dal végéig az a menetrend a színpadon, hogy a Evdokia kacérkodik a férfiakkal, akik ezt tűrik, hiszen maga a Femme Fatale, azaz a Végzet Asszonya utasítja őket rendre, blokkolja a szabad gondolkodásukat. Térden állva vokáloznak, közelebb csúsznak, nagyon el lett találva ez a koreográfia. Aztán kettő odamegy, az egyik megforgatja, a másik a derekára kapja a combját, kissé ledér ez a végzet asszonya, de hát Ő a végzet asszonya. Jön egy instrumentálisabb rész, ott táncikálás van, eddig teljesen jó ez a produkció. A második versénél kicsit még játszik a férfiakkal, ellöki őket, eltolja őket, majd feláll az asztalra, ami mellett kezdéskor ült. A kamera felülnézetre vált: a nő férfi alakú játékszerei négy oldalról kinyitják az asztal lapját, és láss csodát, egy rózsa van ráfirkálva az asztalra, amiből ez a nőszemély áll ki, és illeg-billeg, tekereg kicsit a parancsát leső férfiaknak. Közben amúgy lelassult a zene, mintha valami istenségnek tisztelegnének, mert közben meg a férfikórus középtempóban énekel. Aztán négy oldalról kihúznak az asztal alól egy-egy vörös rongyot, és el is dobják, a fenét keres ez ott, kell a halálnak. Gondolom ez felülnézetből lett volna látványos, de itt a kamera oldalnézetből vette őket, nem ez az első vizuális hiba amit elkövettek, ettől függetlenül még mindig tetszik. Majd két koma gyorsan leül/lefekszik lépcsőnek, a másik kettő pedig lesegíti a Naccsasszonyt a rózsáról, miközben a lehető legtipikusabb görög zenegyorsulásnak lehetünk fültanúi, tudja jól mindenki, mint a szirtakiban. Aztán még illeg egy kicsit elől, eltolja utána a 4 férfit a refrénre, majd felül az asztalra, a kéjrabszolgák felemelik asztalostól, és előreviszik, megforgatják és vége a dalnak. Borzasztóan sikerült eltalálni a tematikát, giccs csak a gitár volt benne ami a szokásosnál is feleslegesebb és nevetségesebb volt most, de mivel saját kultúra jelent meg az egészben (zene, nyelv) ezért mi sem autentikusabb Eurovíziós szám. Emellett pedig szórakoztató, ritmusos, az énekesnő nem viszi túlzásba az éneklést (lehet, hogy nem is tudná, de ide amúgy sem kellene). Mindenből annyi van benne amennyi kell. Szép munka, nálam Ciprus befejezhetné az útkeresést, de Európa még próbaidőre bocsátotta, ugyanis ISMÉT elődöntő 15. helyre rakták őket, tehetnek egy szívességet, sokadjára is. 2/8
CIPRUS 2009
Christina Metaxa - Firefly
Elődöntő: 14. hely, 32 pont // Döntő: -
Ahogy esik úgy puffan. Nem érdekel senki a ciprusi TV-nél most már. Az elsődleges cél az, hogy legalább ne elődöntő 15-ek legyenek, tök mindegy, még annak is jobban örülnek, ha annál lejjebb végeznek. Mi magyarok tudhatjuk legjobban a 15-ös szám átkát, noha nem végeredmény szempontjából, hanem elődöntős rajtszám szempontjából, ugyanis az elődöntők létezésétől kezdve azoknak az éveknek a száma, amelyekben magyarok is indultak az 6, és azoknak az éveknek a száma ebből a 6-ból, amelyekben a magyarok az elődöntő 15. helyén léptek fel 4. 15, 15 megállás nélkül, de elég az off topic-ból, térjünk vissza ehhez a törékeny kislányhoz és a dalához. Arról szól a nóta, hogy a csajszi elmélkedik, honnan jövünk, hová megyünk, az ismeretlen vezet minket, amikor hirtelen leszáll egy szentjánosbogár és pihen plusz szarik rá ha valaki nézi őt. Érdekes kis gondolkodós szám, de ezeket a kérdéseket nyitva hagyta teljesen, annyira ámulatba ejtette ez a dög. Lehet a hallgatókra van bízva a dolog továbbgondolása, ő csak a gyújtószikra akart lenni. A dal hangulata is ilyen, lassan indul a csaj feláll a világító fehér kockájáról, elkapja a levegőt mondván, hogy fogott egy szentjánosbogarat, na persze, bár valljuk be: az már kihívás hogy egy bogarat megtanítsanak odarepülni valahová az adott időben élő adásban, főleg a lyukas markú Nicosiának, tekintsünk hát el ettől és kezeljük szükséges rossznak. Elég gyengusz hangja van Christinának, de az elején ehhez a sejtelmes csendesebb részhez még el is megy. Majd kicsit később beindul a zene, elkezdenek mozgolódni a Christina mögött ugyanúgy világító óriás-kockacukorra kényszerített táncos-vokalisták, és itt kezdem el érezni azt, hogy ha ez még tovább erősödik a csaj elfogy belőle, ha meg nem, dögunalmas lesz. Valamelyik be fog következni, rossz ómen, akkor inkább durvuljon a zene, lehet, részünk lesz egy meglepetésben Christina hangi kvalitásait illetően. A produkció egyelőre nem mutat újat, a zene viszont egészen lassú tempóban ugyan, de erősödik, azt hiszem a csaj képességeinek csúcsra járatása lesz a helyes jóslat. Meg is történt, magas tartományba merészkedik, miközben a zene ugyebár tovább keményedik, ez már elég furcsán szól, de időközben a háttérben az óriás ruszki ledfal kivirágzott, az jól mutat, a csaj meg még küzd egy kicsit a magas hangokkal. Közben megjött a zene ritmusa, egészen élvezhető LENNE, ha a kislány tudná tartani a lépést, de így sem kell MÉG elkapálni a produkciót. Leguggolnak hirtelen a táncosok és Christina, ki-ki a maga kockája mellé, és ritmusra ütik azt, majd megint magasan trillázik a leányzó, nem kellene ezt erőltetni, tönkre vágja az amúgy kellemes számot. A végén a táncosok gyorsan összetolják a kockákat, felsegítik rá Christinát, aki egy remegő "Jump!"-pal útnak ereszti a kamerává transzformálódott bogarat, és ennyit kaptunk Ciprustól 2009-ben. Még szerencse, hogy volt egy háromfős vokál a háttérben, meg hogy a táncosok is besegítettek mert szegény kis csaj leírhatatlanul elvérzett volna a dallal. Ami amúgy még egyszer mondom, kellemes, ritmusos, hallgatható (stúdióverzióban) plusz nem arról énekel, hogy teszem azt megkívánta a szentjánosbogarat, annyira szerelmes, egy love-song ötlettárnál sokkal magasabb röptű dalszöveget hallhattunk. Nekem így mindenestől elmegy és láss csodát, sikerült FELÜLmúlni az elődöntő 15. helyet, mégpedig egy elődöntő 14. hellyel. A határ pedig a csillagos ég. 4/8.
CIPRUS 2010
Jon Lilygreen & The Islanders - Life Looks Better In Spring
Eredmény:
Elődöntő: 10. hely, 67 pont // Döntő: 21. hely, 27 pont
Nagyon jó, egy helyet ugrott Ciprus, ezt a vonalat kell követni, lassú relax-zene kell és talán úgy még feljebb jutnak, ha popularizálják is a hanganyagot. Erre azt kell mondjam, hogy bingo, ezzel már döntőztek is, de az látszólag nem érdekelte őket, hogy milyen áron. Amúgy erről semmit nem lehet írni körülbelül, ami a színpadi produkciót illeti: lecsupaszított egyszerűséggel tették a világot jelentő deszkákra a muzsikát. Egy könnyed, dallamos, gitáros nótához van ezúttal szerencsénk, aminek a szövege szintén az elnyűtt love-song-lyrics fiókból lett elővéve, leporolva és gondosan a kottába illesztve. Annyi az újítás, hogy az évszakokat is beleszövi a mondandójába, de ettől még nem lesz vállalhatóbb sajnos. Hangja van a komának, viszont az annyira idétlen, ahogy gitárostól (amit szorgalmasan penget, mintha nem tudná, hogy tökmindegy) rá van görnyedve a mikrofonra. A dobos meg a basszer lelkesen énekelgetik a dalszöveget hátul, néha kisüt a Napnak szánt narancsszínű reflektorsor hátul. Kis fokozódást lehet felfedezni a szám közben, nem egyenletesen, hanem a klasszikus balladai építkezés rendje és módja szerint. Semmi újszerű nincs a dalban, a szövege sem felel meg az elvárásoknak, viszont hallgatható, dúdolható, fülbemászó, kellemes dallamsor ez, tudjuk azt is, hogy Európának ez általában már kielégíti bizonyos igényeit. Utolsó helyen ugyan, de továbbjutott az elődöntőből, gondolom mekkora üdvrivalgás fogadta otthon a borítékbontáskor a ciprusi zászlót. A döntőben alacsony rajtszámot kapott, ez bőven elég is ahhoz, hogy a műsor végére mindenki elfelejtse az amúgy sem karakteres dalt, így a döntő utolsó negyedében zárták a 2010-es évet, de hékás, mi kell még, döntőztek. Megmondom én: karakteres vállalható zene, az kellett volna. Nem baj, legközelebb összejön, olyan gyászosra meg azért ez sem sikerült. 6/8
CIPRUS 2011
Christos Mylordos - San Aggelos S'Agapisa
Eredmény:
Elődöntő: 18. hely, 16 pont // Döntő: -
Úgy tudom hatalmas előzetes válogatások indították meg Ciprus 2011-es ESC szezonját, szeptemberben már kiválasztották az előadót, később meg hozzá a dalt. Mindezt a 2010-es világmegváltó sikerüktől való megrészegülés okán. Azt kell, hogy mondjam, ha a Nicosia mindig ezen a vonalon maradt volna, mint amilyenre lépett 2011-ben, akkor Ciprus a kedvenc országaim egyike lehetne Eurovíziós munkásság alapján. De nem tette ezt, csak egyszer, nyilván sikerorientáltak, látva, hogy Big Brother Hellász minden áldott évben döntőzik, ráadásul általában szar zenével, nem küldhettek holmi igényes zenéket minden évben, olyat kellett küldeni, amellyel döntőznek. Sajnos ez a két paraméter az elmúlt nyolc évben egyszer sem esett egybe. Mindegy, kár panaszkodni, ami késik nem múlik. Vagy de, de mindenesetre térjünk vissza a dalhoz, ami szuperül sikerült. Vizuális plusz pont: kihasználták az egész színpadot, értem ezalatt a catwalk végén lévő kisebb színpadot is. Úgy is indul a dal, zongora-görög pengetős hangszer kombó, és a kisebb színpadon egy nő forog lassan egy bazi nagy fehér golyóval. Ettől eltekintünk egyelőre, lévén, hogy a kamera is ezt teszi, fókuszáljunk a nagy színpadra, mi történik ott. Füstszőnyegből kiemelkedik két alak, 3 másik már ezen túl van. Az egyik valami fúvóssal operál a látszat kedvéért, hiszen a zenében is megszólalt egy ilyen hangszer. A másik delikvens, aki felébredt az énekes, szépen lassan bele is kezd a dalba. Közben amúgy a fehér füstön sárga fények fickándoznak, Ciprus rájött, hogy a látványelemekkel megidézheti a saját zászlaját is akár, hogy az emberek rájöjjenek melyik ország van most színpadon, ha olvasni például nem tudnak. Ezalatt a háttérben a vokalisták elég irreális pózokban vannak jelen, a ledfalon meg pár sor óriás fénygömb van, gondolom ezért volt az elején a csajnál is egy, még kezdeni fog vele valamit. Vége a sejtelmesebb résznek kezdődik egy selymesebb része a dalnak, amikor is érthetővé válik, miért álltak furcsán hátul a vokalisták: ezek az emberek be vannak drótozva. Értsd: a ruhájukra van erősítve valami erős huzal és azzal döntögetik őket jobbra balra, miközben a háttérben ugyanolyan irányba fújja a szél a fénygömböket is. Majd hirtelen ezek az ominózus lampionok egyfajta gyémántviharba keverednek, uram atyám, olyan jól indult ez a dal, miért kell ilyen ócska ledfal-képet adni neki. Na de nem hogy jól indult, még most jön a java. Elkezd zúzni a gitár keményen, visszatérünk a csajszihoz aki egy madzagon pörgeti a saját golyóját, és közben kiabál, de amúgy nagyon hatásos. Aztán gyorsan vissza nagy színpadra, a fúvós koma most éppen készül meghalni a színpadon annyira táncol, hát ez már talán nem kellett volna. Közben a másik 4 hapek egy sorba rendeződött élükön Christossal, kezdődik megint egy verse és egy-egy adandó pillanatban elég gépiesen a sor széthajol, jobbra-balra-jobbra-balra, majd aki először balra hajolt az jobbra és fordítva, aztán szembefordulnak egymással, hatásos ez a Marionette-marhaság is, be kell ismerni. Kezdődik a refrén, a fénygolyók rendesen állják a gyémántvihart, nem is kell őket félteni ezentúl. A vége felé már egységesített koreográfia nincs, mindenki van valahol, az énekes van a kamera középpontjában általában. Még kiabál egyet az elől lévő csaj, majd a zárókép az, hogy az énekes lehajtja a fejét, és a haverjai angyalszárnyat formálnak neki a kezeikből. Jól van, ez azért megy el, mert a dal címe is azt jelenti, hogy "Angyalként szerettelek", amiből nem derül ki, hogy kettejük közül melyik volt angyal, de a végső kép azt sejteti, hogy a csávó, mily szerény. Summázva tehát: görög motívumok voltak, görög nyelven szólalt meg, igényes muzsika volt, volt egy szép íve, egy nagyon nagyon hatásos légkört teremtett, illetve a feléig érzelmes volt, a felétől pedig jött belőle rendesen az energia is. Nagyon NAGYON szép munka, a csúcson kell abbahagyni, szokták volt mondani. Hát ez majdnem csúcs volt, csak negatív, elődöntő UTOLSÓ ELŐTTI helyére futotta és ezzel együtt Ciprus egyik legrosszabb Eurovíziós szereplését eredményezte. Európa, te tényleg egy senkiházi balfasz vagy. 1/8
CIPRUS 2012
Ivi Adamou - La La Love
Eredmény:
Elődöntő: 7. hely, 91 pont // Döntő: 16. hely 65 pont
Mélypontok mélypontja. Nicosia a végletekig el volt keseredve, halvány lila fingjuk sem volt róla, mit tegyenek, Európának semmi nem jó. Utolsó reménysugárként felkérték az európai popzenegyártásban félistenként tisztelt SVÉDEKET, hogy írjanak nekik egy dalt, hátha azzal beljebb lesznek. Ez a terv bevált és az sem véletlen, hogy ezt egész Európa tudta már a verseny előtt, hogy Ciprus idegen tollakkal ékeskedik, nem győzték hangsúlyozni, aminek az eredménye egy 12 pont lett Svédországtól (a fejadagként értelmezhető évi görög 12 mellett, ha véletlenül közük van a döntőhöz). Gyomorforgató ez de hát mit tegyünk ? Talán kezdjük a szám kivesézését. Napjainkban regnáló disco-pop stílussal van dolgunk, ettől még lehetne jó a szám. De nem az, főleg egy ilyen élő előadás után. Csapjunk bele azért. A bakui kristálypalota nagy fába vágta a fejszéjét azzal az amúgy baráti gondolattal, hogy a szám kezdete előtt mindig a soron következő ország zászlójának színeiben pompázik. Ciprus esetén ez körülbelül kivitelezhetetlen, így egy kétszínű csíkos, arany-fehér színű zászlóval kívánták a tudtára adni a publikumnak, ki következik. Még ha ez lenne a legnagyobb baj az egésszel. A színpadon 5 hölgy, ebből az egyik a fiatal, istenadta tehetség, a gyémánttorkú Ivi Adamou művésznő, a másik 4 csajszi vokalista szerepet tölt be egyelőre. Kezdünk, a szám címét énekli a csaj de valami eszméletlenül nem nőies hangon és pláne nem tisztán. Itt fordultam le a székről amikor először hallottam élőben, na, mondom ESC-rajongók (akiknek Loreen mellett ez volt a nagy kedvencük), ezzel befürödtetek. Egy kőasztalon áll a csaj, a ledfalon végig görög díszeket csodálhatunk, amikor néha majd villognak egy kicsit. A dalszöveg megint valamelyik szerző seggéből lett előrángatva: olcsóság ötös, love-song pipa, nívó meg hát az minek az ugyebár. "I feel the energy, between you and me, baby it's all right." Nagyon jó. Már féltem, hogy jó szövegű dance nóta lesz, mit kezdenék én egy olyannal egy dalelemzésnél. De szerencsére Ciprus megnyugtatott, tudom hova kell tenni őket. Lényeg a lényeg, a 2012-es ciprusi 3 perc fő alkotóeleme a nagybetűs SHOWMŰSOR, nyilván emelni is kell az élvezeti faktort ha a dal és az énekesnő rekedtes dörmögése erre alkalmatlan. Amúgy a csajt körbetáncolják folyamatosan a vokalisták, általában ő a szimmetriatengelye a produkciónak: jobbján is és balján is két-két nőci és tükrözve kettő mindig ugyanazt csinálja, ami a piruettől a cigánykerékig elképzelhető. Aztán a verse közben Ivi ráfekszik a csajok kinyújtott karjaira, öcsém, nem akarok ezekkel találkozni éjszaka nagy magányomban az utcán, mert csúnyán összepakolnak, ha rosszul veszem a levegőt. Majd a refrén előtt gyorsan leemelik a kőasztalról Ivit és belekezdenek a refrénbe, ami voltaképpen a dal címe plusz 5-6 "La". Indul a második verse és Ivinek az első néhány hang akkora kihívást jelent, hogy durvábban megijednék tőle, mint egy grizzlymedvétől egy esti erdei túrán. Nyugodtan Horváth Charlie (aki amúgy Eurovízió 1998 Magyarország !!!) figyelmébe ajánlhatnánk őt, szépen összesimulnának a hangjaik, nem úgy mint az X-faktor Hungary valamennyi csapatánál, a két énekesnek ugyanott kezdődik a hangszíne. Borzalmas brummogás után megint egy kis csajos mozdulatsor következik, utána az Ivi tőszomszédságát alkotó két csaj a háta mögött szimmetrikusan cigánykereket hány. Majd az énekesnő leül a kőre, ahová a refrén előtt felsegítik és megint kezdődik a "sze-sze-szerelmeskedés", ugye milyen lámán hangzik magyarul? Ezután jön a klasszikus instrumentális rész, ami minden görög nyelvű ország esetében adott, gyorsabb tempójú számoknál. Már-már tudatos ez, hiszen általában hangban és zenei minőségben soha nem érik el a kívánatos szintet ezek a muzsikák, így a showra kell összpontosítani, a nézői szavazatokat még ezzel meg lehet kapni. A táncikálás után Ivi megint dörmög egy kicsit, kezdődik a refrén és a végéig már csak ezt fogjuk hallani, közben a táncos-vokalista hölgyek próbálják kihozni magukból és a produkcióból is a maximumot, de nem vagyok benne biztos, hogy ezekkel a balettosnak szánt mozdulatokkal emelnék az előadás fényét. Egyébiránt meg aki discoba vágyik, és dance muzsikát akar hallgatni, azok általában szarnak a szövegre, mert az ilyen zenék írói is azt szokták tenni, így oda tökéletesen elmegy a nóta, félrészegen mindenki üvöltözi a refrént, közben megy a vonaglás, tehát megvan ennek a számnak a helye, azt akarom kinyögni. Továbbá a produkció pedig látványos volt, elérték azt amit szerettek volna és nem is volt olyan olcsó táncikálás ez mint a 2005-ös előadás esetében. Ez megmentette Ivi Adamout az utolsó helyemtől, Európa viszont baromira lájkolta, 7-ként jutott döntőbe, ott meg egy hellyel még Big Brother Hellász picsájára is vert. Na ez már valami. Nem tudom Ciprus mennyire kívánja megtartani a svéd dalszerzőit a siker reményében (amit ha elérnek maximum a dicsőség az övék, mert megrendezni egy Eurovíziót majdnem biztos, hogy képtelenek lennének), de én nem szeretném ha ezek a skandináv vademberek túl sok időt töltenének el a szigetországban dalszerzés céljából. 7/8
