DÁNIA 2005
Jakob Sveistrup - Talking To You
Eredmény:
Elődöntő: 3. hely, 185 pont // Döntő: 9. hely, 125 pont
Egy szerelmes nótához van szerencsénk így az elején, a reményeket már most fel lehet adni azzal kapcsolatban, hogy lényegesen elmozdulunk erről a vonulatról. Ebben lehet igazán felejthetőt alkotni, már 2005-ben sem volt olyan túl menő az, hogy kb. 30 alapszintű angol nyelvű szóból fabrikált dalszöveggel valaki meghódítja a világot. De az Eurovíziót még talán, hát uccu neki, Dánia elvállalta ezt a kihívást. A színpadi eseményekről nem sűrűn fogok tudni terjedelmeset írni, többek között itt sem zajlik éppen semmi sem a színpadon. A zene lassan indul, egy egészen jó hangú énekessel és még ekkor megtörténik az, amiről senki nem hitte volna Dániában, hogy a jövőben ez elég gáz lesz. Arról van szó, hogy egy kifejezetten negatív megítélésnek örvendő poptakonnyal valaha kapcsolatba hozható lenne ez a dal: az elején amikor énekli, hogy 'ocean' akkor a kezével imitálja a hullámzást. Tudjuk nagyon jól, hogy napjainkban Fekete Rebeka ennek a koreográfiának a koronázatlan királynője. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez már 2005-ben is béna volt. A lassabb bemelegítő kör után indul a dal gyorsabb tempójú része, egy kellemes zenei aláfestésben van részünk, megjelenik a 4 vokalista úriember is hátul és ritmusra rugóznak a lábaikkal jobbra-balra. Ebbe a mozgássorozatba aztán gyorsan betársul az énekes is, majd megint lassabb rész jön, vokalisták hátramennek, ennek gyorsan vége, most V-alakba rendeződnek és nyomatják a rogyasztásokat. Az egyébként tetszik az előadásban, hogy kihasználják ennek a meglehetősen egyszerű zenei alapnak azt a tulajdonságát, hogy a dalszövegnek nagyobb szabadságot enged, sokkal lazábban is eltolhatja az énekes. Úgy értem, hogy simán, ritmusra énekel, megnyújtja a szótagokat, közhelyes dolgok ezek, de általában fel tudják dobni egy dal végét. Aztán kicsit elnyújtottabb hangokkal végződik a dal, ahogy szokott. Még egy pluszpont, hogy a vokál és Jakob nagyon ütősen szólnak együtt is, ebből azért elég sűrűn probléma szokott lenni. Minden pozitívat sikerült magamból kierőszakolnom, a szövege egyáltalán nem mutat túl egy átlagos szerelmes nótán. Egyszerűen olyan semmilyen ez a dal, nem tudom hogy sikerül emlékeznie rá a publikumnak sok másik sokkal karakteresebb muzsika mellett. Nem ez volt az első ilyen Dániából és messze nem is ez az utolsó. 5/8
DÁNIA 2006
Sidsel Ben Semmane - Twist Of Love
Eredmény:
Elődöntő: - // Döntő: 18. hely, 26 pont
Mákjuk volt a dánoknak, 2005-ben TOP 10-be pofátlankodtak, így az elődöntőben 2006-ban nem kellett megmérettetniük magukat. Azzal viszont nem volt mákjuk, hogy Magyarország nem indult 2006-ban, mert a Hungária rajongók bizonyára nyomtak volna nekik legalább egy SMS-t, ugyanis a dal tökéletesen Hungária együttes style, plusz szövegében még nagyjából azonos a Csókkirállyal is. Megint ott tartunk, hogy semmi egyéniség, ez a dal is egy olyan stílusban lett komponálva amely stílusban több 1000 dal íródott már, meg egyébként ebben a műfajban igazán a többitől eltérő dalt alkotni igencsak nehéz, hibátlan tehát Dániának. Azonnal belecsapunk a twistbe, a csajokat a háttérben rögtön elkapja boogie és mosolyogva táncikálnak a háttérben. Az énekesnő az elején mintha megszeppenve állna a színpadon, de utána csak belejön ő is, a lazább rész lemegy kezdődik a zúzósabb refrén, amiben csak a hangerő tér el az előadás paramétereiben az eddigiektől. Jön megint egy verse, majd a refrén, ezt a az énekesnő az előbb is meg most is azzal indítja, hogy megpróbál lemenni hídba, annyira de annyira érzi a twistet. Aztán belibben a szövegben felemlegetett Johnny, aki térden csúszik gitárral a kezében, nem baj, hogy nem ő játssza rajta a zenét, legalább beleéli magát. Aztán pofátlan módon kikapja a kezéből a hangszert az egyik táncosnő de a gitárhang még továbbra is megy a háttérben, nincs jelentősége. Na, ezek után a csákó nekiáll eszeveszettül breakelni, az is lehet, hogy csak az én kényszerképzetem, hogy egy ilyen stílusban ennek nincs helye, de azt hiszem, megjött a nem feltétlenül várva várt giccstényező. A végén megértettem azt is, hogy miért állt az énekesnő szinte végig úgy mint egy faszent: elkezdi az utolsó refrén előtt illegetni magát, de az is rohadt gyengére sikerül, nem is akarta ezt erőltetni valószínűleg, nem is baj, okosan belátta, hogy ezzel tette a legtöbbet a produkciójáért. A refrén szövege kicsit megcsavarva ér a dal végére, majd csönd és utána ujjongás zárja a produkciót. Egyébként, most, hogy a szám végére értem, rájöttem, hogy üde színfolt ez azért, twistet nem nagyon küldenek Eurovízióra. Talán mert leáldozott a csillaga, vagy mert mindenki popzenével akar a nézők kegyeibe férkőzni (mondjuk ez pont 2006-ban nem feltétlenül adekvát), nem tudom, de bizonyára megvan az oka. A legrosszabb az, hogy ezt a stílust, amelyben "egy a száz közül" típusú nótát napjainkban lehet legjobban írni, Dánia kotorta elő a zenetörténelem szúette fiókjából. 7/8
DÁNIA 2007
DQ - Drama Queen
Eredmény:
Elődöntő: 19. hely, 45 pont // Döntő: -
Nos, lehet, hogy rájöttek, lehet, hogy eszükbe se ötlött, de maguk a dánok is észrevették, hogy eredményeik hullámzóak. A Lordi előző évi győzelmét sokan azzal magyarázták, hogy a megszokott alul öltözött hölgyek és férfiak, illetve feleslegesebbnél feleslegesebb ruhakölteményekbe bújtatott művészek között feltűnt hat szörnyeteg. Feltűnt, és a köztudatban is maradt, mindenki emlékezett rájuk. 2007-ben a dánok dalválasztása talán ezzel magyarázható, ők sem fukarkodtak megjegyezhető előadóból, KIVÉTELESEN. A 2007-re jutó dán fejadag: a roppant kreatív nevű DQ, és dala, a Drama Queen. Mindjárt meglátjuk, hogy a név és a dalcím kapcsolatban állnak, de azért nem ilyen egyszerű ez a dolog. Kezdődik a dal, első gondolatom az, hogy egy igazi csereszabatos diszkóslágergyanús dallal bökik ki a szemünket a jyllandiak. Majd megjelenik az előadó a lehető legeslegtöményebb giccsbe öltöztetve: tollas tökfedő, kukás zsákból faragott kabát, stb. majd elkezd énekelni. Itt az Öreg Kontinens szerintem gyanakodva összevonta a szemöldökét, hogy a finnek vajon hol cseszhették el a hangosítást, mert ez a nő úgy hangzik mintha férfi lenne. Ja, hogy ez férfi. Ja, hogy egy transzvesztita. Oké, Dana International győzelme óta kiugró érdeklődést tanúsítanak a homoszexuálisok is a Dalverseny iránt, de ezzel azt hiszem várhatott volna Dánia jó pár évet, erős ez így nagy hirtelen. Most látom csak, hogy a háttérben egy gigantikus koronát bújtattak meg, illetve van két fess táncoslegénye a drámakirálynőnek, akik hajlonganak neki. Az is most tűnt fel, hogy ez az ember kakadura lett fazonírozva: rózsaszín pávatollak állnak ki a fejéből. A táncosok vonaglanak előtte, a drámakirálynő ezt élvezni, naná. Gyorsan vége a lassú intronak, ami arról szól, hogy a kedvenc dívánk legkedvesebb napszakja elérkezett: lement a nap, és van egy hely, ahová ő most elmegy, és bulit fog csinálni. Pechünkre éppen a Hartwaal Arénát pécézte ki. Füstoszlopok és megjött az amitől tartottunk: a táncosok letépik róla a kabátot (Eurovízió-aranyszabály: akin olyan ruha van, amiben mozogni is képtelenség, akkor tuti leszaggatják róla, hacsak nem balladát énekel) és megjelenik rövid rózsaszínű csillogó estélyiben a drámakirálynő maga. Ezután közli velünk hogy ő a mi kedvenc dívánk ma este, meg hogy ő lesz a mi fényesen ragyogó csillagunk. Az enyém biztos nem, de köszönöm a próbálkozást, vagy inkább mégsem. A táncoslegények közben osztódtak, már öt darabot láthatunk belőlük a színpadon, és basszus, tényleg úgy alakították ki a koreográfiát, mintha Medveczky Ilona állna a színpadon: kitartja a karját, ebben a pózban minden férfiú megérinti valahol mosolyogva, és balra mennek vele, jobbra mennek vele. Vége a refrénnek, jön a második verse, amiben látványosan körülrajongják az úri hölgyet a színpadon, aki a verse végét egy magasabb kitartott hanggal zárja, sajnos. Odaugranak mellé a táncosfiúk fejenként két-két bazi nagy RÓZSASZÍNŰ tollal a kezeikben és a refrén közben azzal hadonásznak össze-vissza, meg egyszerre felemelik. Jön egy lassabb rész megint, ahol a tollak mozgásának mértani közepe a drámakirálynő, aki most kendőzetlenül arról énekel, hogy ma este nem fog senki semmit tettetni, nincs ok ma este arra, hogy fussunk és elbújjunk, megvan a dalszöveg célközönsége és a dalszöveg mondanivalója is. Jön egy modulálás nem feltétlenül hibátlanul abszolválva, egy szikrafröccs és az utolsó refrén, ahol a díváról lecuppan az estélyi is és egy csillogó koktélruhaszerűségben villantja meg lábait. Elég lesz már a pornóból, az első ruhát is nyugodtan rajta lehetett volna hagyni, már csak azért, mert körülbelül semmit nem mozog a színpadon. Az utolsó hang leírhatatlanul fülsértő, utána a korona funkciója zárja a produkciót: szikrázik három irányba, miközben a táncosfiúk tollburokba foglalják a kamerának dívaszerűen pózoló előadót. Azt hiszem Dánia kitett magáért feltűnőség tekintetében. Vagy csak a '98 óta egyszer szaporodó homoszexuális rajongótábort szerették volna kielégíteni, nem tudom, de sajnos ez a dal minden szegmensében taszít: olcsó diszkó klisék, igénytelenül megírt szöveg még akkor is ha van mögöttes tartalma, az énekhangot pedig nem tudjuk helyi értékként kezelni. Sajnálatos dolog ez, de Dánia feltűnt és utána letűnt azonnal: 2005-től számítva az egyetlen szám amelyik az elődöntő süllyesztőjébe kényszerült, a Skandi-haverok sem akartak rájuk szavazni. Ne firtassuk tovább, én azt mondom. 8/8
DÁNIA 2008
Simon Mathew - All Night Long
Eredmény:
Elődöntő: 3. hely, 112 pont // 15. hely, 60 pont
A dán fiaskó után próbáltak valami olyat mutatni ezek a jóemberek, amit 2007 előtt is. Sikerült, ha a 2005-ös dalukat meg ezt, meg mondjuk még van 10 dalt megmutatnánk valakinek ezt a kettőt tökéletesen összetévesztené. Na persze, ha nem ESC-rajongóról van szó. Pozitívumként annyit tudnék megemlíteni a 2005-össel szemben, hogy ez nem szerelmetes nóta, hanem arról szól, hogy a csávó partizik. A produkció pedig úgy indul, hogy a banda játszik a háttérben, sajnálom, hogy ezt mindig erőltetik, általában mindig észrevehető valamiről, hogy azért vannak ők a színpadon, hogy ne legyen annyira üres. Itt pl nehezen lehet észrevenni, hogy kamuból játszanak a zenészek, leginkább csak onnan tudhatjuk, hogy tisztában vagyunk vele, hogy playbackről megy a zene, egy halvány, de nagyon halvány pluszpont. Lényegében mindent el is mondtam a dalról és az előadásról is, de azért nem vagyok ennyire szűkmarkú, meg időm is van (habár holnap lesz két zh-m, de jó nekem a dán dalok elemzése is bemelegítésnek). A dobost mutatja elsőnek a kamera aki veszettül belecsap a zenébe, míg az énekes egy svájci sapkában és egy hózentrógeres felszerelésben a catwalkon áll és énekel, a 2005-ös énekeshez hasonlóan élőben is egészen jól. Az első refrén előtti résznél felmegy a bandatagokhoz, elvan egy kicsit és belecsap a refrénbe. Többet viszont időbőségben sem tudok írni, az énekes szerepel még összevissza a színpadon, a zenészek tovább kamuzenélnek. A végén jön ki az énekes megint a catwalkra és közben a ledfalon hátul tűzijátékokat látunk megelevenedni. Nem is baj az, hogy nem önti el a cukormáz a színpadot, az is tök jó, hogy ritmusos, a stúdióban valószínűleg hangszerekkel felvett zene ez az meg pláne nem, hogy az énekesnek értékelhető hangja van, de sajnos ez a dán sablon. Minden évben egy ilyet látni/hallani/látni & hallani egyáltalán nem rossz, de (pontosan mint a görögök minden évben ránk erőltetett nép motívumainál) megunható ez a tematika kifejezetten gyorsan. 4/8
DÁNIA 2009
Brinck - Belive Again
Eredmény:
Elődöntő: 8. hely, 69 pont // Döntő: 13. hely, 74 pont
Elnézést a sokadik 2009-es videóért, amiben a képeslapok is benne foglaltatnak, de ezek amúgy is élményszámba mennek, tessék hát őket bőszen nézegetni. A dánok amúgy nem mást, mint magát Ronan Keating-et bízták meg dalírással, aki több társával együtt ezt szülte meg. Keating amúgy egy évvel később ezt a számot átdolgozta és kiadta a saját lemezén is duettként. Durva, hogy egy eurovíziós számból csinál ő magának slágert, még akkor is, ha ő maga is részt vett a kifundálásában. Jóllehet, nem volt elégedett az eredménnyel és úgy gondolta, hátha ő maga majd jól felfuttatja ezt a nótát. Amúgy megint nem egy kifejezetten új arca ez a szám a dán popzeneiparnak, annyi a különbség 2008-hoz és 2005-höz képest, hogy ez egy felvállaltan rockosabb szám, témájában viszont sajnos megint nem tud elrugaszkodni az átlag-eurovíziós-imádlak-szeretlek-szerelem dalszövegtől, kár érte, pedig amúgy ez már kifejezetten jó dal lenne. A színpadon megint annyi van, amennyit egy ilyen dalhoz szoktak használni: banda, akik nem zenélnek, de legalább úgy tesznek, egy tök jó hangú énekes illetve a szám végén permanens szikrafröcsögés elöl meg hátul. Dallamosan indul, belecsap a refrénbe megint jön egy verse, aztán refrén, lassú rész, és a zárszó. Ha kevésbé elcsépelt szövege lenne nagyon, de nagyon bírnám, így sajnos megint nem nagyon szól semmiről, csak arról, hogy a csávó szerelmes, vagyis itt épp az akar lenni megint. A színpadon az előbb említettek alapján ismét nem zajlik semmi említésre méltó, de itt érzem először azt, hogy igazán felesleges is lenne, ennél a dalnál még az a hatás is megjött számomra, hogy szarok rá, hogy kamuzenekar van, eléggé emelkedett, eléggé erős nóta ahhoz, hogy eszembe se jusson a felesleges banda a színpadon. Sajnálom, hogy nem is akarnak eltávolodni ettől a szöveg-koncepciótól a dánok, ezzel nálam majdnem visszaestek a saját szintjükre. De csak majdnem. 3/8
DÁNIA 2010
Chanée & N'Evergreen - In A Moment Like This
Eredmény:
Elődöntő: 5. hely, 101 pont // Döntő: 4. hely 149 pont
Az előző vonulatot megtartották a dánok, tetszett nekik is, Európának is egy kicsivel jobban mint a többi próbálkozásuk. Okosan kifundálták, hogy egy ilyen típusú love-song egy duett interpretációjában sokkal hitelesebben visszaadható a közönségnek, így hát nem is tököltek: kiküldtek egy szerelmespárt. A dal elején egyébként azonnal felsejlik bennem a The Police nevezetű formáció Every Breath You Take című muzsikája, csak egy kicsit belassított verzióban. Egy kicsit a duó csávótagja hasonlít is a klippbeli Stinghez, bizonyára tök véletlen az egész. A produkció egy óriási nyáltengerrel indul, a koma kezdi a dalt, és a háta mögött van egy ponyvaszerű választóegység ami elválasztja őt a Zasszonytól, de a nő árnyéka megérinti a ponyvát. Na jó, váltunk a Chanée-hez, ő i tolja a dalt, miközben az ura simogatja a ponyvát, majd utána ketten énekelnek egyet, és a végén mindkettő megtapintja a ponyvát ugyanott, kösz szépen Koppenhága, ez ELÉG nyáladzósra sikeredett. Na, aztán kilépnek a ponyva takarásából, kezdik a refrént, rohadt jól szólnak együtt meg a gátlástalanul eldugott vokál is szépen hasít hátul, majd jön egy kis parasztvakítás: valami gépezet az egymás mellett álló egymás kezét fogó szerelmespárt eltaszítja egymástól, de ők továbbra is nyújtják a karjukat a másik felé. A második versében mennek szépen lassan közelebb egymáshoz és minő meglepetés a refrén elejére éppen meg is tudják fogni megint egymás kezét, éljen. Mennek a refrén közben a catwalk másik végén lévő mini-színpadra, ott eltolnak még egy rövidebb részt, szerintem itt jön igazán ki a csávó hangja, a csajé már a második verse elején kiszakadt belőle. Utolsó refrén, szikraoszlopok hátul, durván szól minden, a monoton komótosan hullámzó kék ledfal átvált aranyszínűre, már megint hatásos összképet adtak ezek a dánok a végére, és nemcsak a zárszóban húzható párhuzam a 2009-es dalukkal, hanem úgy az egész dalban: óriási potenciál van a muzsikákban, de egy ótvarosan latyakos ezerszer kifacsart love-song dalszöveget adtak nekik, aminek az értékük látja a kárát. Noha itt egy szerelmespár meséjéről hallunk némi információt, így ez talán helytállóbb, de az angol szótárban lehetne még kutakodni kedves dalszerzők, hogy választékosabb szöveggel is nevezni lehessen a versenyre, hogy végre újszerű, friss témát is kapjunk. Nem fogunk megharagudni érte, ígérjük. 2/8
DÁNIA 2011
A Friend In London - New Tomorrow
Eredmény:
Elődöntő: 2. hely, 135 pont // Döntő: 5. hely, 134 pont
Király: Dániának a rockosabb vonal jön be, akkor itt maradunk, a győzelmük óta nem volt olyan jó helyezésük mint 2010-ben, már-már számít rájuk Európa. 2011 amúgy is a tinihordák kedvenceinek az éve volt, a svéd és az ír delikvensek mellett a dánoknak is jutott hely a képzeletbeli bugyidobálósdiban, de talán az előbb említettek közül ez a legnívósabb szám. Egy teljesen kortárs pop-rock hangzásról van szó, ritmus az ugyanúgy van benne mint az eddigi összes számukban, összhatás vonatkoztatásában ismét a ritmus a meghatározó. Egy teljesen modern fizimiskájúra alakított énekes kezdi a dalt, gyerünk fiúk lányok ebben a bolond világban, ti vagytok a gyémántok meg a gyöngyök, csináljunk hát egy új holnapot. Na, végre nem szerelmes a koma. A Londoni barát arra biztatja a tiniket, hogy essenek neki a világnak, csináljanak új holnapot, szimpatikus mondanivaló, habár az újkeletű lázadozós dalszöveg tematikákat is be lehetne vonni a dologba, de ne legyen már ennyire savanyú a szájízem, Dánia végtére is elérte azt amit én személy szerint a 2005-ös útkeresésüktől kezdve vártam. Mondjuk van itt még mit csiszolgatni de legalább az irány tökéletesen ki van jelölve. A koma amúgy nem szakad bele az éneklésbe, nem is kell, bár lehet, hogy nem is tudna. A produkció kimerül a banda műzenélésében, szikra sincs. Lassan indul, fokozatosan belecsap, és a végén egyenletes energiával tolják a szám végét. Annyi viszont halálosan felesleges, hogy az énekes kirohan szerepelni a catwalk végén lévő színpadra, körbefordul párszor, és visszarohan, hogy az utolsó refrént biztosan ne tudja már elénekelni levegővel. Roppant bevállalós húzás, öcsém, sajnos bele is törött a bicskája: a végére kifogyott az oxigén a tüdejéből és takaréklángon nyomatta az utolsó refrént, de ez az egész gyanítom azért kellett, hogy érezze mindenki a produkcióból áradó fiatalos lendületet. Arra amúgy jó, csak hosszabb instrumentális részt kellett volna hagyni szegény énekesnek, hogy a limitált hangjával legalább a refrén ki tudjon csusszanni a hangszálai között. Összességében azért egyre jobban teljesít ez az ország, ez már majdnem tetszett úgy, ahogy van, szövegátíratási ambíciók nélkül is. 1/8
DÁNIA 2012
Soluna Samay - Should've Known Better
Eredmény:
Elődöntő: 9. hely, 63 pont // Döntő: 23. hely, 21 pont
Dánia szarvashibát követett el a diadalmenete után: A zenéből kispórolták az erősebb ritmust, vagy legalábbis visszafogták, a gitározás szimulálása az maradhat, meg ha a fiatalos lendület is ekkora sikert hozott, akkor ezt a dolgot nem is kell firtatni, maradjon a fiatalság a célközönség, ők úgy is állandóan zenét hallgatnak. Annyi a baj ezzel a titkos recepttel, hogy egész egyszerűen sótlan lett, mint bármelyik másik számuk régebben. Nagyon sok nevetséges dolog van most amúgy a színpadon: a dobos, aki a dobok közelébe nem üt (a cintányérok általában azért beleremegnek, ha valaki istenesen rábasz a dobokra) és a személyes kedvencem: az underground stílusba öltöztetett csávó, anorákkal, baseball sapekkal csellón játszik. Ráadásul, hogy még viccesebb legyen a szitu még holt érdektelen fejet is vág mellé. Kész, végem volt. A dalról annyit tudnék elmesélni, hogy egy kislány kesereg szerelmi bánatról, mínusz pont: visszatértünk a szerelmes tematikához. A ritmus tényleg száműzve lett a muzsikából valamilyen szinten, a jellegtelen hangzás viszont megmaradt, elég rossz irányba kanyarodott Koppenhága. Lassan indul a dal, a csaj azonnal meg is villantja azt az egy hangot (+/- 0,5) amivel az egész dalt abszolválni kívánja. Majd párszor feljebb megy, de nem nagyon, nyilván egy kellemes, szívmelengető dallamsorral kívánta elvarázsolni Európát 2012-ben Dánia. A háttérben majdnem végig egy napraforgó mező elevenedik meg a szemünk előtt, majd a végén vált a kép pár lebegő lampionra. Hasonlatokkal él a csaj a dalszövegben, úgy hiányzik neki a koma, mint a Szaharának az eső, na, valami újdonság a szövegben, költői magasságokat súrolunk, de még csak alulról. A hajóskapitány sapkát nem is értem egyáltalán, a színpadon van még pár vokalista különböző eszközökkel, pozitúrában, nem túl mozgalmas, de ehhez a dalhoz sem kell haldoklás meg balett. Egész egyszerűen lapos maradt a végéig a szám, túl langyos víz ez ide, meg is látszik az eredményen, Dánia egyik legrosszabb szereplése lett a nóta, meg is értem. Szerethetőségi faktor az van, de az SOHA nem elég és még mindig vannak országok, akik ezt a saját hibájukból óhajtják megtanulni, nem örvendetes tény ez nekünk. 6/8
